Emlék (Túri Árpád emlékére)
Éjszaka van, kínzó csönd. Sírod elött állok, Majd az ég dörög.
Fejfád elé térdepelek, A neved olvasom, Folynak a könnyeim, Égetik az arcom.
Villanó emlékek, Feltépik sebeim, Örömteli pillanatok Szelik át az elmém.
Csillogó szemeid, Újra és újra Magamelött látom, De vajon mit látnak?
Szavaid is csak szállnak, A Feledés mezején, S nem jutnak el hozzám, Pedig annyira szeretném.
Emlékeid örzöm, Nem felejtem soha, Őrizlek a szívemben, ahogy Velem együtt sokan...
Vámos Róbert 2006.11.16. |