Alkoholszabadság

Egy gondolat bánt engemet:
a kocsmában valaki megitta a sörömet
lassan el is fogy a pálinkám
amit egy órája kortyolgatok már
Aztán mehetek haza, anyám meglát,
a 42-es bakancsával lezúzza a pofám
Ne ily halált adj, istenem!
Ne ily halált adj énnekem!
Legyek részeg, kin a villamos hajt keresztül
vagy rocksztár, kire a hangfal esik rá a tetőről
legyek hegymászó, kit a hegyről a völgybe
egy hatalmas jeti ütése küld le
Ha majd minden kocsmatöltelék
a drága sört unva síkra lép
pirosló arccal és borvirágos orral
és az ajkukon eme szent jelszóval:
"SÖRT!"
S ezt elharsogják,
Elharsogják Jazztől a Fácánig
s a csaposok velük megütközék
ott essem el én,
a söröshordó tetején
Ott folyjon a rocker vér ki szívemből
S ha ajkam örömteli végszava zendül
hadd nyelje el azt a zenegép ereje,
a pogo hangja, az üvegcsörej
S kómás testemen át
Szesztestvérek hada
száguldjanak a következő szeszadagra
s otthagyjanak engem az üvegem mellett
onnan vigyenek majd a detoxikálóba
mielőtt jön a koncert napja
hol ünnepélyes, zúzó metal-zenével
és üveg vodka kiséretében
a hősöket újra kábulatba hozzák
kik érted isznak, szent alkoholszabadság!